Könyvek
Fejlődéslélektan tematika 1.


 fejlődéslélektan 1. GYAKORLAT

bps 1161

 

kEDVES HALLGATÓk!

 

Szeretettel köszöntöm Önöket a kurzuson! Szeretném, ha a lehető legtöbbet profitálnának a közös és a saját tapasztalataikból. A félév során a születéstől az iskoláskorig fogjuk át ezt a kort elméleti és gyakorlati szempontok alapján. Ennek alapja lesz az anamnézis, melynek jelentősége felbecsülhetetlen egy-egy gyermek megértésében. Az anamnézis mellett az óvodáskorú gyermekek bevezető vizsgálatát tanuljuk meg, és gyakoroljuk közösen és önállóan is.

 

A kurzus elfogadásának feltételei:

1.      Anamnézis felvétele egy óvodáskorú gyermekről

2.      Projektív (rajzos) tesztek felvétele, mint családrajz, elvarázsolt családrajz, kinetikus családrajz, szabadrajz

3.      Rajzos képességtesztek: Goodenough emberrajz tesztje, Bender A teszt.

4.      Kiegészítő tesztek

5.      Óvodai látogatás, a gyermek megfigyelése (játék, társas kapcsolatok, önkiszolgálás…), konzultáció az óvónővel

6.      Fejlődéslélektani portfólió készítése, mely a szubjektív tapasztalatok dokumentálását jelenti

Mindezekről írásbeli dolgozat 8-12 oldal terjedelemben, valamint szóbeli referátum.

 

A kurzus tematikája

 

A tantárgy szakmai tartalma elsajátításának célja:

A fejlődéslélektani ismeretek alkalmazása a gyakorlatban (a gyermekismeret, mint készség fejlesztése; kapcsolatteremtés a gyermekkel, szülővel és a pedagógussal), különös tekintettel a születéstől az iskolába kerülésig tartó időszakra.

 

A tantárgy programja, megszerzendő ismeretek, elsajátítandó készségek és kompetenciák:

·      Tájékozódó beszélgetés és anamnézis felvétele a szülőkkel.

·      A rajzfejlődés megfigyelése, a rajz, mint diagnosztikus eszköz (szabad-, család-, elvarázsolt-család rajz)

·      A teljesítmény vizsgálatára alkalmas eszközök ismertetése, kipróbálása (Bender A, Goodenough).

·      Kapcsolatfelvétel az óvodával, konzultáció az óvónővel, hospitálás: játékmegfigyelés

·      A megfigyelés, mint módszer alkalmazása a gyermek megismerésében, megfigyelési jegyzőkönyv készítése, értelmezése

·      A tapasztalatok szakszerű rögzítése, szöveges formában történő elemzése, értékelése.

Rendelkezésre álló tanulmányi segédanyagok:

Demonstrációs anyag (tesztek), fénymásolatok, írásvetítő, fólia, projektor

 

Ajánlott irodalom:

·    Bernáth –Solymosi (1997): Fejlődéslélektani olvasókönyv, Tertia, Budapest

·    Cole, M., és Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 2. kiadás (3-11 fejezetek)

·    Kalmár M. (szerk.) (1989): Fejlődéspszichológia Szöveggyűjtemény. I, II, Tankönyvkiadó, Budapest.

·    Kósáné Ormai V. (1981): Fejlődéspszichológiai gyakorlatok., L, II., Tankönyvkiadó, Budapest.

·    Mérei F. (1970): Gyermeklélektan, Medicina, Budapest.

·    Piaget, J. (1999): Szimbólumképzés a gyermekkorban, Gondolat, Budapest.

 

 

TÁMPONTOK A GYERMEK KIVÁLASZTÁSÁHOZ:

·         fontos, hogy (kellőképpen) ismeretlen legyen (az ismerősöm ismerőse), nem rokon, nem a szomszéd, nem közeli ismerős!

·         lehetőleg ne legyen sérült (sem mentálisan, sem fizikálisan, mert ott speciális bánásmódra lehet szükség)

·         a családtól kell engedélyt kérni a vizsgálatához, az anamnézis felvételéhez

·         a szülő(k)re (elég az egyik szülő, lehetőleg az édesanya) is szükségünk van, ahhoz, hogy felvegyük vele az anamnézist

·         a szülővel ismertetni kell az etikai normákat, vagyis: a gyermekről és családról semmiféle adatot nem adunk ki senki másnak, titoktartási kötelezettségünk van, már hallgatóként is!,  a dolgozatban az adatokat olyan formában közöljük, hogy ne legyen senki felismerhető, azonosítható

·         tudomásul veszik, hogy nem adunk semmiféle!  visszajelzést nekik a tapasztalatainkról, nem nyilvánítunk véleményt sem a családról, sem a gyermekről, mert mi most tanuljuk ezeket az eljárásokat, Ők lesznek a segítők ez esetben, Önöknek segítenek a tanulmányaikban

·         ha a szülő úgy érzi, hogy segítséget szeretne kérni, akkor információt adunk (a területileg illetékes Nevelési Tanácsadó telefonszáma, az ott dolgozó pszichológus elérhetősége a legmegfelelőbb, ezt mindenki előre készítse elő magának), mi nem vállalhatjuk fel a terapeuta szerepet

 

A gyermek vizsgálata mindig egy rövid beszélgetéssel indul, majd a projektív tesztek felvétele következik: szabadrajz, családrajz, elvarázsolt család, csak ezek után kérhetjük meg a gyermeket a teljesítmény tesztekre (Goodenough féle emberrajz, Bender A)! A gyermeket lehet bátorítani, dicsérni az erőfeszítéseit. A döntéseket azonban neki kell meghoznia, pl.: Mi legyen a szabad rajzon? Kivel kezdjem a családrajzot? A saját családom, vagy más családja legyen? Néni legyen-e, vagy bácsi? „Amit Te szeretnél”, „Ahogy Te szeretnéd”- hangzik ilyenkor a válasz. A rajzolás alatt érdemes jegyzetelni a gyermek megnyilvánulásait, mit mesél, kit milyen sorrendben ábrázol, hol ront a rajzon… A szabadrajznak lehetőleg adjon címet. Minden rajzot „utótesztelünk”. A rajz elkészülte után megkérdezzük, ki, mi van a rajzon, és hogy mi történik?

 

Instrukciók:

Projektív rajzok

  • Szabadrajz: Rajzolj bármit, amit szeretnél.
  • Családrajz: Kérlek, rajzolj egy családot!
  • Elvarázsolt család: Ha jönne egy varázsló és elvarázsolná a családodat, kit mivé varázsolna? Kérlek, rajzold le!

 

Goodenough féle emberrajz: Rajzolj egy embert, olyan szépet, amilyet csak tudsz!

Ha lehet, kerüljük el a konkrét segítségnyújtást!

  • A gyerek csak grafitceruzával dolgozhat, lehetőleg ne radírozzon!
  • Minden rajzot dicsérjünk meg. Nézzük meg együtt.
  • Ha a gyermek emocionálisan rossz állapotban van, motiválatlan, figyelmetlen, fáradt, inkább több rajzot készítsen különböző időközökben, s a legjobb eredményt vegyük figyelembe!
  • A gyermek munkájára mindig írjuk rá a nevet, a napi dátumot és a pontosan kiszámított életkort!
  • A kiértékelés során írjuk rá a lapra azoknak a rajzjegyeknek a számát (p1. 7a, l6c stb.), amelyeket elfogadunk és az RQ, számításánál figyelembe veszünk. A kontrollvizsgálatoknál ez megkönnyíti az összehasonlítást, mely területen van fejlődés vagy stagnáló teljesítmény? (kiértékelési segédlet: www.logopedia-velence.info/goodenough)
  • A kiértékelésnél legyünk következetesek és szigorúak. Ha egy-egy rajzjegy megadásában bizonytalanok vagyunk. inkább ne adjuk meg!
  • Mielőtt a rajz értékeléséhez hozzáfogunk, "barátkozzunk" a rajzzal. Tekintsük olyan "egésznek", amelyben a gyermek "egész" személyisége nyilvánul meg!
  • Bender A:

A gyermeknek ezt mondjuk: "Rajzokat fogok mutatni. Minden rajzot le kell másolnod, le kell rajzolnod, amit a mintán látsz." Odaadjuk a ceruzát, majd letesszük a tiszta papírlap fölé az "A" mintát. "Jól nézd meg ezt a rajzot, nézd meg jól, hogyan kezdődik stb." Fontos, hogy semleges szavakkal biztassuk a gyermeket, nem nevezve meg a formát, amit másolnia kell. Nem hasonlítjuk pl. a kört kerékhez, labdához stb. Ha a gyermek befejezte az első rajzát "Nagyon jó, most másold le a következő mintát."

Az első két ábránál / A 1. / ha nem sikerül, újra rajzoltatjuk: "Nagyon jó, de te még ennél pontosabbat is tudnál csinálni…" A többit nem ismételtetjük meg, radírt nem használhat. Ha úgy érezzük, hogy nagyon frusztrálódik, akkor a javítást megengedjük, de az eredeti rajzot vesszük figyelembe a pontozásnál.

 

Az anamnézist a szülővel végezzük, de a gyermek vizsgálatakor igyekezzünk elérni, hogy a gyermekkel kettesben lehessünk, lehetőleg szülői „felügyelet” nélkül.

Az anamnézis témát segítő kérdéseit a mellékletben találják. A beszélgetést a gyermek jelenéről kezdjük (milyen otthon, milyen az óvodában, mivel szeret játszani…), majd megkérdezzük, hogy „Hogyan érkezett a világba, közénk?” És engedjük az édesanyát mesélni…

Az anamnesztikus kérdéseket érdemes „tudni”, hogy olykor pontosítani tudjuk a helyzeteket. (Nem kell minden kérdésre választ várni, de ahol eltérés mutatkozik, ott részletesebb explorációra van szükség.)

Az anamnézis és minden vizsgálat során nyitottság, tapintat!, elfogadó attitűd jellemezze a hozzáállásunkat, soha ne kommentáljuk és minősítsük a hallottakat. A beszélgetés végén ne felejtsük el megköszönni a beszélgetésre szánt időt, és magát a beszélgetést!

 

Az óvodában is az óvónéni a segítőnk, aki elmondja, hogy milyennek találja a közösségben a gyermeket. Ügyelnünk kell, hogy semmiféle szülőtől kapott információt nem adunk ki neki sem, sem a gyermekről, sem a családról. Az óvónőtől hallottakat szintén nem közvetítjük semmilyen módon a család fele. Mindenki bizalma „nekem szólt”!

Megfigyeléseinket érdemes részletesen jegyzőkönyvezni, verbális és nem verbális megnyilvánulásokat egyaránt.

A mellékleltben találnak megfigyelési szempontokat: játéktevékenység, szociális és nyelvi fejlődésére vonatkozóan.

 

A dolgozat felépítése kövesse az anamnézis struktúráját, kiegészítve a vizsgálatokkal, az eredmények értékelésével, elemzésével, egy átfogó képet nyújtva a gyermekről. Az összegzésben kapjanak helyet a saját tapasztalatok, a vélemény, a benyomások. A vizsgálatok értékelése, pontozás, elemzési szempontok stb. a személyes konzultáción történik.

 

 

 

 

 

Kívánok nagyon jó tanulást, jó tapasztalatokat, eredményes munkát!

Gőbel Orsolya


Egyetem


                    gobelorsolya.hu 2005-2008. Minden jog fenntartva. | gobel.orsolya@ovodatar.hu | Honlap: www.radirsoft.hu