Könyvek
Játszóvá válni, játszótársnak lenni, játszani…


„- Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. Olyan szomorú vagyok.
Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve. ….
Mit jelent az, hogy megszelídíteni”?
Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni. ….
…ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”
(Saint-Exupéry: A kis herceg, 1994:63)
 
A játékhoz kapcsolat kell, önnön magunkkal és Másokkal. Ennek mintáját a méhen belüli, és a születés utáni életből hozzuk. Ha a babánkat együtt várjuk a Párunkkal, ha elfogadjuk már a méhen belül, hogy lehet lány vagy akár fiú, ha örömmel és szeretettel fogadjuk őt világra jöttében, akkor kezdettől fogva többet vagyunk együtt vele, többet mosolygunk rá, többet érintjük és többet játszunk vele. Kapcsolatunk a biztonságon, a hiten, a kölcsönös bizalmon, a reményen alapszik. Minden később kialakuló kapcsolat mintája ivódik gyermekeinkbe. Egy biztonságot adó viszonyban a gyermekek fejlődése kiegyensúlyozott, harmonikus mind fizikai, mind lelki, pszichés, mind szellemi, értelmi szinten.

A játékhoz nagy szükség van: az érintésre, a konstruktív feszültség-levezetésre, az érzelmek kifejezhetőségére, az értelmi képességekre, a kontrollra. De mindennél fontosabb a játékban megélhető együttes öröm: együtt lenni a világgal, annak tárgyaival, együtt lenni a családdal, és nem utolsó sorban együtt lenni önmagunkkal, az önálló játékban.

A jó játék másik fontos tulajdonsága, hogy rávilágít, pallérozza jó képességeiket, fejleszti azokat, amik még alakulóban vannak, és evvel párhuzamosan segít a jóvá válásban. Staehelin (1992) fogalmazza meg, hogy minden személyiségnek van egy un. megbetegíthetetlen része, az „Abszolút” szubsztanciája. Gyermeknyelven úgy fogalmaztam meg: minden gyermeknek van a „jóság-pontja”. Minden gyermek „tudja”, hogy van benne egy ilyen. Ha megkérdezik (nagyon komolyan!) a gyermeküket, hol is van az övé, készségesen megmutatja azt. Ha ez a jóságpont jól érzi magát, mindenhová szétárad a benne lévő jóság.  De ha néha elfárad, kihűl, olyankor fel kell melegíteni. Tegyük rá kezünket erre a pontra, melegítsük fel, hogy újra elérjen mindenhova bennük (a jóság).   
Ez a Mások fényében, melegében, figyelmében megélt jóság tesz minden gyermeket önmaga és mások számra elfogadhatóvá és szerethetővé. Ennek a megélhetőségnek, átélésnek ad felületet a játék. A játék, ami újra és újra megismételhető, és ezzel felidézhető benne a csoda. Mondhatnánk azt is, hogy legelemibb szinten (az idegrendszer, a „zsigerek” szintjén)  születik meg egy soha el nem felejthető lenyomat erről. A gyermek tudja, a jóság önmagában van, „kéznél van”. A fantáziája segítségével megsokszorozza  a benne létező jót, legyőzi a megjelenő „rosszat”, felkészül az ÉLETRE. Az óvodás korban pedig a játék:  maga  az élet.
 
 
 
A cikkek szerzői joga a szerzőt illeti, így annak felhasználásához előzetes, írásbeli engedély szükséges.
  


Publikációk


                    gobelorsolya.hu 2005-2008. Minden jog fenntartva. | gobel.orsolya@ovodatar.hu | Honlap: www.radirsoft.hu