A gyermekeknek „meg­adatik” a hit. Az e­gész gyermeki világ így van felépítve: mágikus (Piaget), amiben minden mozdulatnak, min­den gesztusnak, minden gondolatnak, kívánságnak, vágynak valóságos vágy­beteljesítő ereje van. Ez egy olyan világ, amiben mindennek lelke van, minden él. A tárgyak mozognak, beszélnek, ugyanúgy éreznek, mint mi. Az állatok kimondják mindazt, amit mi nem merünk, a fák védenek és óvnak bennünket, a növények utat mutatnak. A félelmetes erdők, a sötét helyek, épp­úgy mint a sötét álmok, benépesülnek fény-tün­dé­rek­kel.

Az álom és az éber mágikus világ nagyon könnyen át­járható, olykor nehezen meg­különböztethető. Eb­ben a világban minden megtörténhet, ami a képzelet­- ben megjelenik. Nincsenek ok-okozati, a felnőtt logikával megmagyarázható összefüggések. Ez a világ az un. álom-logikával működik. Jól összeférnek egymással az ellentmondások, a logikai „bak­ugrások”, egyszerre lát­­­tatják magukat az ese­mé­­­nyek. És ennek a nagyhatalmú világnak a létrehozói a felnőttek, akik Isten képmásai, nagyságukban pedig megközelítik magát az Istent – a gyermeki gondolkodás és hit szerint.

A gyermeki világ szélső­séges, és igazságos. Aki rossz, gonosz, annak pusztulnia kell, aki jó, az még ha nehézségek árán is, de elnyeri méltó jutalmát. Nin­- cse­nek árnyalatok, csak fehér és fekete, nincs szür­kü­let, csak nappal és éjszaka.

A gyermek belső világában is. Érzi, tudja, hogy van ben­ne jó és van benne rossz. Hogy melyik oldalt erősíti meg a szülői világ, a Mások, azt nagymértékben meg­­hatá­rozza az önmagáról való gondolkodást, az önmaga iránt érzett érzéseit. Ha a rossz az erősebb, akkor elvesztettnek érzi ma­gát. Nem találja magában a JÓT. Egészséges eset­ben minden gyermek tudja, hi­szi, hogy a jó benne van, ezt vissza is tükrözik számára a felnőttek. És azt is tudja, hogy tud rossz is lenni. Ami azt jelenti, hogy olykor nagyobb teret nyit magában a rossznak. De nem válik a „rossz, vagy a gonosz martalékává”. Azt a na­gyok visszajelzéseiből hiszi csak. Ha többszörö­sen ezt erősítik a felnőttek, annak már nem tud ellen­állni, tény­leg elhiszi ma­gáról, hogy „menthetetlen”. Ilyenkor szin­­te minden erejét ennek az elvárásnak be­töltésére szenteli. De ez az erő ter­­mészetesen a „másik irányba” is felhasználható lenne. Ennek, a JÓNAK a megerősítésére születnek a tündérek. A gyermeki világ segítői, jóságos angyalai, akik na­gyon hasonlítanak a jó­sá­gos édesanyákra, a bennük lévő jóra. 

Nekünk szülőknek nagy ajándék, ha ezt a hitet láthatjuk a gyermekeinkben, remélve, hogy ez biztos se¬gítség lesz a legnehezebb időkben is számukra. 












Gőbel Orsolya
pszichológus 


A cikkek szerzői joga a szerzőt illeti, így annak felhasználásához előzetes, írásbeli engedély szükséges